Próbálja ki a Blackjacket a Poker Heaven-nel!

1950-es évek - Roger Baldwin

1956-ban az Amerikai Statisztikai Társaság lapja cikket közölt Roger Baldwin tollából az "Optimális stratégia a Blackjackben" címmel. Bár a cím optimális stratégiáról beszélt, a rendszer megvalósításához számítógépre volt szükség.
Wilbert Cantey, Herbert Maisel, James McDermott és Roger Baldwin együtt alkották meg az alapstratégia keretét. Bizonyították, hogy a játékos a lehető legjobb esélyt akkor éri el, ha követi a szabályokat. Ezt a stratégiát fejlesztette tovább később Edward Thorp.

1960-as évek - Edward O. Thorp

Edward Thorp egyike volt azon híres matematikusoknak, akit egész életében elbűvölt a Blackjack és a matematikai rizikó. 1961-ben vette át diplomáját, majd cikkeket írt "Szerencse formula" címmel, amelyeket az Amerikai Matematikusok Társaságának éves közgyűlésén előterjesztett. Ezek a cikkek írják le Thorp korai Blackjack modelljeit, amelyeket egy IBM 704-esen tesztelt.
Ezek az elméletek már tartalmazták az Alapstatégia és a lapszámolás fogalmait. Thorp azt is vizsgálta, milyen hatással van a paklira az, ha különféle lapcsoportokat eltávolít belőle. Pozitív értéket jelzett, ha pozitív hatású lapokat vett ki, negatív értéket, ha negítív lapokat távolított el. Természetesen ezek az értékek mind különbözőek voltak, hiszen a lapok hatása is különböző. Ez volt a folymatos számolás, vagyis a running count. Amikor a folyamatos számolás értéke pozitív, azt jelenti, hogy az eltávolított "rossz" kártyák hatása nagyobb, mint az eltávolított "jó" kártyáké, tehát az esély a játékosnak kedvez. Ez volt a Thorp-féle "Ten Count" rendszer, amelyet az 1962-ben megjelent Beat The Dealer című könyvében részletezett.
Elméletét igazolandó, Thorp egyesítette erejét Emmanuel Kimmel-lel, egy new york-i üzletemberrel, aki magára vállalta a Blackjack kaland finanszírozását. Ketten indultak Renoba, Nevadába lapszámolós Blackjacket játszani, amire korábban nem volt példa. A bankroll 10.000$-os volt, és amikor befejezték a kalandot, a pénzük már több mint a duplájára növekedett. Ez fordulópont volt a játék történetében, és a lapszámolás magvai elvettettek.
Thorp 1962-ben publikált "Beat the Dealer" című könyve alapjaiban sokkolta a kaszinó ipart. Thorp valószínűségi statisztikákat alkalmazott a Blackjackre, létrehozza azt a nyerő stratégiát, amit lapszámolásnak neveznek. A könyv hihetetlen népszerűségre tett szert, és felkerült a New York Times bestseller listájára is, amitől a kaszinók pánikba estek.
Válaszként sok kaszinó megváltoztatta a házszabályokat a Blackjackkel kapcsolatban. Ennek következményeként a játékosok tömegesen bojkottálták a játékot, senki sem akart játszani. A kaszinók gyorsan visszaállították az eredeti szabályokat, csak néhány hajszálnyi változtatás maradt meg. Ezek egyike a "Preferetial Shuffling" (Kedvezményes keverés), amelyet a dealer akkor hajt végre, amikor a kártya a játékosnak kedvez. A másik pedig a Multi-Deck játék, ahol a shoe-ba több paklit helyeznek.
A pánik elmúltával a kaszinók úgy érezhették: a kártyaszámolás sok hűhó semmiért. Thorp könyve valójában a kaszinók profitját növelte, mert emberek ezrei hitték úgy, hogy legyőzhetik a dealert lapszámolás segítségével.
Mindamellett Thorp rendszere nehezen elsajátítható, nagy jártasságot és sok gyakorlatot igényel. Ennek következtében a legtöbb ember többet vesztett mint korábban.
Mindazonáltal csak kevés játékos vette a fáradságot és időt, hogy pontosan elsajátítsa és kigyakorolja a rendszert, és volt olyan sikeres mint az a több tucat könyv és Blackjack szisztéma, amelyet a mai napig folyamatosan virulóan kidolgoztak.

1960-as évek - Julian Braun

Thorp rendszerének publikálása nyomán számos tudós és matematikus dolgozott ki pontokra épülő számolási rendszert. A legjelentékenyebb Harvey Dubner volt, aki 1963-ban létrehozta annak a renszernek nyers változatát, amelyet High-Low pontrendszernek nevezett. Julian Braun, az IBM-től tökéletesítette Dubner szisztémáját, ezt nevezzük ma Hi/Lo vagy Plus/Minus rendszernek. Többszáz programsor és több órai Blackjack szimulálás után az IBM feltárta az eredményeket az alapstratégiában éppúgy, mint a lapszámolás területén. A konklúziókat felhasználták a "Beat the Dealer" második kiadásában, valamint később, Lawrence Revere 1977-es "Playing Blackjack as a Business" című könyvében.
Braun munkájára felfigyelt egy egyetemi professzor is, aki a "Lance Humble" álnevet használta. Lance összefogott Braunnal, hogy tökéletesítsék azt a rendszert, amit Charles Einstein már publikást 1968-as könyvében, a "How to Win at Blackjack"-ben.
Einstein pontrendszere nem tartja nyilván az Ászt, 2, 7, 8 vagy 9-et, így a rendszer kiegyenlített marad. (Ha valamennyi a pakliban lévő lapot összeadjuk, az eredmény nulla, ezért kiegyenlített számolási rendszer).
Braun kifejlesztette a Semleges-Ász (Ace-neutral) számolási rendszert, amely a Hi-Opt 1, amelyet eredetileg privát úton árult. Később publikálta " The World's Greatest Blackjack Book" címen 1980-ban.

1970-es évek - Ken Uston and Keith Taft

Mint matematika zseni 169-es IQ-val már 16 éves korában látogathatta a Yale egyetemet, diplomáját a Harvardon szerezte. Nem sokkal később a san francisco-i tőzsde alelnöke lett.
Az ötvenes évek vége felé kutatók egy csoportja analizálta a nevadai kaszinók házszabályán alapulva a Blackjack szabályait. Számítógép algoritmust használva felfedtek néhány meglepő tényt, miszerint a Blackjack - ellentétben a craps-el, rulettel, és játékgépekkel - uralható, ha sajátos matematikai princípiumait betartják. Ez azt jelenti, hogy meg kell találni a tét megfelelő növelését és csökkentését a ház és a játékos között, a deck tartalmának változása viszonylatában.
Egyszerűen szólva, amikor a játékos Blackjacket kap, tétjének másfélszeresét nyeri; viszont, ha a dealernek van Blackjackje és a játékosnak nincs, csak a tétjét veszti el.
Ha egypalkis játéknál az első leosztásnál mind a négy Ász feltűnt, az esély a Blackjackre a következő leosztásokban: nulla. Annak a játékosnak, aki a második leosztásnál száll be, sokkal alacsonyabb az esélye mint rendesen. De ez fordítva is igaz: ha nincs ász, és tizes értékű lap az első leosztásban, a Blackjack statisztikai előfordulásának az esélye jóval nagyobb lesz a normálisnál a következő körökben. Ha a játékosnál van az előny, jóval nagyobb tétben fogadhat, míg ha ez fordítva van, csökkentheti a tétet. Ezeknek a téteknek a súlyozott átlaga előnyt ad a játékosnak a házzal szemben. (Mielőtt még az Olvasó elrohanna a kaszinóba feltenni utolsó fillérjeit, vésse eszébe, hogy ez a cikk durván leegyszerűsített illusztráció).
Ken Ustont elbűvölte a Blackjack, és csatlakozott egy kártyaszámoló csapathoz. Törekvése annyira sikeresnek bizonyult, hogy hamarosan otthagyta alelnöki posztját a tőzsdénél, így egész idejét a játékra szentelhette.
Miután hosszú éveken át élvezhette a sikert a világ kaszinóiban Ken találkozott Keith Taft-tal, aki elektromérnök volt, és kifejlesztett egy számítógépet, ami tökéletesen tudott Blackjacket játszani, és nem hívta fel magára a figyelmet. A számítógép prototípusát George-nak hívták.
George mikroprocesszort, memóriát és tárolt programot tartalmazott egy plasztik dobozban, ami nem volt nagyobb, mint egy szemüvegtok. Miután kiszámolta a ház előnyét a következő körre, George pontosan jelezte, milyen tétet kell rakni. George azt is tárolta, hogy milyen kártyák mentek ki a játék során, és azt figyelembe véve mit kell dönteni a játékosnak a lapjával kapcsolatban (húz, megáll, dupláz, szétválaszt).
A zsebméretű adatbeviteli egység négy gombját négy ujjal lehetett kezelni, ezeken kapta George az információt a játékról. A kapcsolók bináris kóddal működtek, értékük 1-től 15-ig jelezte a kiment kártyákat. George kimenő jeleit egy testre erősített vibráló egység képezte, amely Morse-szerű rövid és hosszú jeleket adott, amelyek a játékos lapjával kapcsolatos optimális döntését tartalmazták. A beredezés elemről működött, és drótok kötötték össze a rejtett, testre erősített és zsebben hordott egységekkel.
1977. február 1-jén Ken és George együttműködése a las vegasi Golden Gate kaszinóban vette kezdetét. Ez volt az első alkalom, hogy számítógépet sikeresen alkalmaztak kaszinóban. A korábbi kísérletek sikertelenek voltak. Néhány órai játék után Ken megállapította, hogy George sikeresen szerepelt. Ez csak a kezdet volt. Ettől a pillanatól kezdődött a Blackjack történetének legnagyobb nyerő sorozata.
Ken és Keith megkezdte a "számítógépkezelők" kiképzését. Hogy elkerüljék a pitboss figyelmét Keith megosztotta az egységet a kezelő és a játékos között, az utóbbi volt a Big Player (BP). A BP csak az asztalnál állt, és aszerint váltogatta a tétjeit, ahogy azt a cípőjében lévő egység jelezte.
A las vegas-i öröklakás átalakult Blackjack komplett gyakoroló teremmé, asztalokkal, kártyákkal és elekronikus szerelőműhellyel. A szobák tele voltak elemekkel, drótokkal, és elektronikával ellátott varázscipőkkel. Ken munkája a játékos team menedzselése volt, míg Keith az elektronikával foglalkozott. A csoport hamarosan tizenhat fősre bővült: nyolc számítógépkezelő és 8 BP volt benne.
Eljött az idő, hogy a csoport élőben is kipróbálja magát. A következő több mint három hétben az idő 80%-ában nyertek, ami sokkal jobb mint a 60%-ot eredményező manuális játék. Öt hét után a csapat meghaladta a 110.000$-t.
A kaszinók először szerették a Big Player-eket, akik pénzes balek bandának tűntek, és úgy néztek ki, mintha köteg pénzeket tudnának elveszteni. Ingyenes szolgáltatásokat kaptak az MGM-ben, a Caesars Palace-ban, a Stardust-ban, és a Sahara-ban. A BP-ek meglehetősen jól éltek, nagy borravalókat adva a házak legkedvesebb bútordarabjaivá váltak, élvezték a műsoros estek első sorába szóló jegyeket, és a különlegesen finom ételeket, amelyeket a kaszinó biztosított számukra. Hatalmas sikerük volt, és ők voltak a házak legdrágább vendégei.
A Blackjak csapat egyfolytában nyert és ezzel a pitboss figyelmét is magára vonta. A kaszinó ügynökei követték a BP-ket a házon kívül is, akik többször taxit és irányt váltottak mielőtt visszetértek volna bázisukra. Elhatározták nem kísértik tovább a sorsot hanem átköltöznek Lake Tahoe-ba. Ez végzetes hibának bizonyult.
A Blackjack csapat a Sahara-t, a Harrah's Casino-t és a Harvey's Wagon Wheel-t látogatta. Azonban az 1000 $-os tétek sokkal feltűnőbbek voltak Lake Tahoe-ban, mint Las Vegasban, és az asztalfőnökök gyanakodni kezdtek. A BP-ket a Harrah's-ban egy hátsó irodába vitte két tagbaszakadt biztonsági ember, ahol megmotozták őket, és felfedezték az elektromos berendezéseket. Jelentették a dolgot a többi kaszinónak, ahol a többi csapattagot is elfogták.
A rendőrség is bekapcsolódot az ügybe, és tiltott szerencsejáték címén emeltek vádat ellenük. A számítógépet elküldték az FBI washingtoni központjába szakértői vizsgálatra. Öt hónappal később visszaküldték a gépeket azzal, hogy nem alkalmasak csalásra. Minden vádat elejtettek. Ettől a napotól kezdve nem volt illegális kaszinóban számítógépet használni, de az is kétségtelen volt, hogy a kör hamarosan bezárul.
A letartóztatottak között volt Keith fia is, akire felesége nyomást gyakorolt, hogy szálljon ki a Blackjack üzletből, és váltson valamilyen legális foglalkozásra. Ken és Keith mégis visszatértek a team játék koncepciójához, de már nem használtak berendezéseket.
Ken csapata százezer dolláros nagyságrendben nyert Las Vegasban és milliókat Atlantic Cityben, mielőtt a kaszinók pert indítottak ellene. Nemsokkal ezután egy másik bírósági eljárás indult azért, hogy a kártyaszámolók is játszhassanak Atlantic Cityben. Ennek a mozgalomnak az egyik vezetője Ken volt, akit a Sixty Minutes-be is meghívtak 1981-ben.
1982. szeptember 19-ei halála előtt Ken megjelentette könyvét, "Million Dollar Blackjack" címmel. Kétségkívül azóta is ez az egyik legjelentősebb kiadvány a Blackjackről. Kifejti az Alpastartégiát és a progresszív tétrendszert. Ken Uston 52 éves korában halt meg, párizsi lakásában találták meg. Annak ellenére, hogy a kaszinóüzletben számos ellenséget szerzett, halála körül semmi gyanúsat nem találtak. Nem indult nyomozás, és a hatóságok azt állapították meg, hogy szívrohamban halt meg.
A kártyaszámolás ma sem számít illegálisnak, de a legtöbb kaszinó figyeli a játékosokat és gyanú esetén eltávolítja őket. A team-játék ellen vezették be a "No Mid-Shoe Entry" szabályt.

1970-es, 80-as évek - Stanford Wong

Stanford Wong ott folytatta, ahol Thorp abbahagyta, továbbfejlesztve a Blackjack elméletét.
A "wonging" terminológia, ha kártyaszámolásra vonatkozik Stanford Wongra és az ő évekig tartó sikeres játékára vonatkozik.

Wong / Wonging (Blackjack)
Háttérben számolni a kártyát, és csak akkor belépni a játékba, ha számláló kedvező értéket mutat a játékos számára, és elhagyni az asztal, ha a játék kedvezőtlenné válik.
Játsszani bármilyen kedvező szituációban számos különféle játékot. A név a Blackjack szerző és BJ21 oldal webmestere, Stanford Wong után jön, aki névszerűsítette játékmódszerét.

Wong egyike volt az elsőknek, aki legyőzte a folyamatosan keverő gépet (CSM's) . Mikor a keverőgépek első generációja bemutatásra került a Mirage-ban, a Wong által vezetett professzionális Blackjack csapatok egyike tízezres nagyságrendeket nyert, mielőtt a kaszinó eltávolította volna a gépeket.
Wong 1975-ös "Professional Blackjack" könyvében amellett, hogy továbbfejlesztette a Hi/Lo számolási rendszert, számos gyakorlati tanáccsal szolgál az olvasónak. Ez a könyv tartalmazza a legteljesebb Blackjack szabályvariáció táblázatot.
Wong, aki közgazdász diplomát szerzett a Stanford Egyetemen, a 60-as évek elejétől Blackjacket játszott Vegasban. Nem úgy mint Uston, aki korábban járt ott előtte, Wong alacsonyan tartotta a tétjeit, így kívülesett a pitbossok figyelmén. Hite szerint éhezni kell a győzelemre a Blackjackben, és szokása szerint korán reggel játszott, amikor még sok az üres asztal.
Ma már Wong nagypapa, aki a kaliforniai La Jolla-ban él. Csak nagyon kevés Blackjacket játszik, inkább előnyben részesíti a sportfogadást, amire 25.000$-t költ hetente.

1990-as évek - A MIT Diákok Blackjack Klubja

A kilencvenes években a MIT diákok egy csoprortja látogatta Las Vegas kaszinóit dollármilliókat hozva haza. A hétköznapokon szorgalmas diákok hétvégén high-roller játékosokként tevékenykedtek. Így született a MIT Blackjack Klub.
A csoport vezetője Micky Rosa volt, aki biztosította a hátteret és felépítette a kaszinók termeinek másolatait Boston külvárosában. A gyakorlandó játék a Blackjack volt, és a diákok Massachusetts Műszaki Egyetem hallgatói voltak (Massachusetts Institute of Technology - MIT). Az MIT Blackjack Klub tagjai eredetileg hárman voltak, név szerint Semyon Dukach, Katie Lilienkamp és Andy Bloch. Valamennyien hallottak a kártyaszámolásról, mint extra pénzszerzési lehetőségről.
Nem sokkal később más diákok is csalakoztak a klubhoz. A MIT diákok általában három vagy több fős csoportokban játszottak. Minden résztvevőnek speciális szerepe volt. Néhányan nem játszottak, csak a megfelelő pillanatot várták, hogy akcióba lépjenek. Őket hívták Back Spotter-eknek. Mások folyamatosan játszottak az asztalnál, számolták a kártyát, de nem tettek fel nagy, feltűnő téteket, mint általában a kártyaszámoló profik. Ők voltak a Spotter-ek. Ők jelezték az esélyek alakulását a stratégia irányítójának, a Controller-nek, aki figyelemmel kísérhette, hogy éppen melyik asztalon kedvező a játék állása. A Controller a megfelelő asztalhoz irányíthatta a Big Playert, ő a high-roller vendég szerepét játszotta - aki azután nagy tétet tett fel a megfelelő pillanatban.
A siker kulcsa abban állt, hogy a Big Player csak akkor és ott játszott, ahol az esély neki kedvezett, így maximalizálni tudta nyereségét. Mivel számos asztalt figyeltek meg egyidejűleg, mindig ki tudták választani azt, ahol a legjobb esélyek mutatkoztak. A Big Player úgy nézett ki, mint egy fiatal arrogáns high-roller vendég, akinek szerencséje van a nagy tétjeivel. A csapat meglehetősen sikeresnek bizonyult, akárcsak egy évtizeddel korábban Ustonék.
A MIT diákok meglehetősen sokáig rejtve tudták tartani kilétüket és team-játékukat a kaszinók előtt. Minden apró esélyt megragadtak, hogy növeljék előnyüket. Megfigyelték a gyenge keverést, a gyakorlatlan dealert és a laza biztonsági rednszert és mindenből startégiai előnyt kovácsoltak.
A MIT az egész világon aratott a kilencvenes évek nagyrészében. Akkor buktak le, amikor az egyik kaszinó felbérelt egy nyomozó ügynökséget, hogy ellenőrizze vendégeik személyazonosságát, és több hónapos megfigyelés után azonosították őket.
A MIT Blackjack Klub az alapja a "Bringing Down the House" című könyvnek és filmnek. A team alkotott egy DVD-t "60 Minutes to Winning Blackjack" címmel. Szintén szerepeltek a History Channel 2004-es dokumentumfilmjében, amelynek címe "Breaking Vegas" volt.

Kártyaszámolás napjainkban

A sikeres kártyaszámoláshoz többet kell tudni, mint megtanulni néhány számot. Az első és legfontosabb dolog a penetráció, amely százalékban vagy a kártyák darabszámával mutatja, mikor keveri újra a dealer a kártyákat. A legtöbb profi játékos nem játszik olyan Blackjacket, amelynek penetrációja ne lenne 75% vagy több. Ez egy tipikus 6 paklis Blackjack esetén azt jelenti, hogy csak 1.5 paklit választanak el a jelölő kártyával. A legtöbb profi nem játszik 50%-os penetráció mellett, mert így esélye elfogadhatatlanul alacsony.
A profi játékos másik fontos kritériuma a Blackjack szabályainak alkalmazása egy adott kaszinóban. Minél kevesebb paklival játsszák a játékot,annál jobbak a játékos esélyei. Továbbá számos szabály, - mint például a duplázás szétválasztás után, feladás, dealer megáll soft 17-en - előnyös a játékosnak. De fontos figyelmeztetés: a Blackjack kedvezőtlen háziszabályok mellett is előnyös, ha a penetráció megfelelő. Például, a legtöbb profi egy 6 paklis asztalt előnyösebbnek tart mérsékelt szabályokkal, de 80%-os penetrációval, mint ugyanazt a 6 paklis asztalt 50%-os penetrációval. Ugyanígy, az egypaklis Blackjack előnytelen szabályokkal, de 70% penetrációval jövedelmezőbb, mint egy 50%-os penetrációjú játék jó szabályokkal.
A kártyaszámolás kivédésének legegyszerűbb módja a folyamatosan keverő gép alkalmazása. Minden kör után a kártyákat visszahelyezik a gépbe, és a pakli újra keverődik. A kártyaszámolás használhatatlanná válik, de még az Alapstartégia alkalmazhatósága is kritikus lesz.
A Shuffle Master - egyike a folyamatosan keverő gépek gyártóinak - 100.000 $ -t ajánl annak, aki kártyaszámolás vagy a keveréstechnika megfigyelésével nyerni tud az általuk gyártott gép ellen. Volt olyan játékos, aki megnyerte a díjat? Vagy inkább titokban tartják a tudásukat olyan sokáig, ameddig csak lehetséges? A választ csak a profi játékosok tudják.

Próbálja ki a Blackjacket a Poker Heaven-nel!