Egykori iskolájának falai között, a Corvinus Egyetem (Közgáz) egyik előadótermében faggathatta kedden a nagyközönség, az eddigi legsikeresebb magyar pókerjátékost Kaló Dénest. Mióta második lett a monte-carlói EPT pókerversenyen, folyamatosan olvashattunk róla vagy láthattuk a honi médiákban. Üdítő változatosság volt megtapasztalni, hogy egy közvetlen, őszinte ember ült a mikrofon mögött, aki ember tudott maradni, az elért sikerek után is.

Ahogy mások, gondolom Dénes sem tökéletes, de még csirájában sem tapasztaltam nála semmi, a magyar „celebekre" jellemző vonást és nyugodtan kijelenthetem, hogy szerintem később sem fogok. A jelenlevők betekintést nyerhettek a kulisszák mögé, résztvehettek egy utazásban, ami a döntőig és egy picit azon is túl vezetett.

Munka és család, csak utána a póker – ez Dénes fontossági listája, amihez tartja is magát. A kártyajátékokkal való ismerkedést családi berkekben kezdte, a pókert magától tanulta meg, három éve pókerezik. Már gyermekkora óta a számok embere, matekszakos általános, közgázos diploma. Szerencsés embernek tartom, mivel olyan munkát végez, amit szeret és még a hobbijában, a pókerezésben is segíti. Az alkuszi munka miatt megtanult együtt élni a kockázattal, talán ez egyik legjobb tulajdonsága az asztalnál (is). Hetente maximum kétszer játszik, akkor is legkésőbb 2-ig, hogy ne menjen a munka rovására.

„Amíg valaki nem veszíti el háromszor teljes vagyonát és még egy kicsit többet, addig nem is igazi befektető."

Józan gondolkodása és normál értékrendje többször megnyilvánult a válaszadások során. Nem akar profi lenni, a póker számára csak hobbi és az is marad. Viccesen megjegyezte, hogy nem igazán tudná elképzelni magát a 19 évesekkel turnézva, apukát játszva. Bár kipróbálta az interneten való játékot, nem az ő világa. Véleménye szerint több a csalási/összejátszási lehetőség a hálón keresztül, példaként mesélt az élőkapcsolatban lévő játékosokról és a fizetett hackerekről, akik megnézik az ellenfél lapjait.

Saját bevallása szerint pesszimista típus, én inkább racionalistának mondanám. Szereti a teniszt – egykor versenyszerűen űzte – és a vitorlázást, sajnos azonban keveset tud hódolni nekik. A sport iránti szeretete családi vonás, édesapja élsportoló volt egykor. A versenyekre fizikailag a sport segítségével, szellemileg a munkájával készül fel. Monte-carló előtt is ez volt a terv, azonban két héttel a verseny előtt lebetegedett, így mindez meghiúsult. A megpróbáltatások folytatódtak és egy kihúzott bölcsességfoggal, feldagadt arccal és némi cataflannal vágott neki az útnak. Három hét játék nélkül, meghozta az étvágyát az EPT-re – talán – a foghúzást leszámítva –, így is jó volt a felkészülés.

Laza-agresszív stílusban játszik. Hogy nehezebben lehessen olvasni testbeszédéből, a mozdulatlanságra törekszik. Ha teheti zenét hallgat (chill out) játék közben vagy sétál. Fejben próbálja elterelni a gondolatait. Olyan ember, aki ha veszít, mindenhol veszít. Ezért ha a tőzsdei tranzakciói balul ütnek ki, pókerezni sem ül le.

A verseny igazán nagy élmény volt számára. Játszhatott egyik példaképével Antonio Esfandiarival és megtapasztalta milyen más a kinti pókervilág. Élvezetes volt hallgatni mennyire közvetlenek és jó „fejek" a nagy játékosok. Luca Pagano például gratulált édesapja kiejtésekor, a Dénes által kiejtett versenyzők átmentek szurkolótáborba. Esfandiari megfogadta, hogy nem fog ellene blöffölni mikor leült hozzájuk játszani. Egy próbát ugyan tett, de utána mókásan szabadkozott, hogy többször tényleg nem. Plusz erőt adhatott Dénesnek, hogy ezúttal – nagy örömére – családja is támogatni tudta a helyszínen. A döntő asztalnál, szinte mindenki neki drukkolt. Érdekesség, hogy az osztózkodás megbeszélése egy mellékhelységben zajlott le, egy órával az első, el nem fogadott ajánlat után.

Valahogy ez a „Dögöljön meg a szomszéd tehene is!" mentalitás jellemző ránk, magyarokra... ha én nem nyerhetek, ne nyerjen a másik sem. Baden után már voltak elképzelései arról, hogy kap majd hideget-meleget is. Azok, akik korábban elintézték annyival, hogy „szerencséje volt a Kalónak", talán most átértékelik. A póker szerencsejáték! Dénes szerint is inkább sport. Tény, hogy a póker sztohasztikus játék, de talán nem véletlen, hogy a nagy versenyeken legtöbbször ismerős arcok köszönnek vissza. Részemről két EPT-n, kétszer második helyet elérni (most 842 játékosból) dicséretre méltó, remélem lesz folytatás.

„A legjobb az, ha a legelső kaszinóban tett látogatásunkkor veszítünk..."

A nagy nyeremények, csillogás bűvöletéből felocsúdva azonban elgondolkoztam a szerencsejáték és a felnövő generációk kapcsán elmondott félelmein. Ha most lennék 18 éves és olyan természetes lenne számomra az internet használata, mint egykor az, hogy nem volt hétfőn tv-adás, én is biztos pókereznék a neten „a nagy zseton" reményében. Ha netán tán összejönne és nyernék valamilyen nagyobb összeget, de a nyerőszériám ott véget is érne, mi lenne?! Tudnám értékelni a pénzt vagy bármelyik munkát? Arról nem is beszélve, hogy itt is kialakulhat egyfajta függőség, könnyen azon vehetném észre magam, hogy elsuhant mellettem az élet a monitoron lévő asztalokat bámulva és nincs új leosztás.

Doma Tamás - Kártya Magazin

Interjú Kaló Dénessel