Számos elméletben tárgyalták már a póker nevű játék lehetséges eredetét, de sokkal valószínűbb az, hogy mai formáját több játék különböző elemeinek átvételével nyerte el. A legelterjedtebb nézet szerint, a kínaiak találták fel időszámításunk szerint 900 körül.

Valószínűsíthető, hogy a kínai dominó szolgált a játék alapjául, ugyanis egy 969-ben készült feljegyzés egy bizonyos „domino kártya” játékot említ, melyet Mu-tsung császár újév napján játszott feleségével.

Egy másik elmélet szerint, a póker egy „as nas” nevű perzsa játék leszármazottja. Ebben a perzsa játékban 5 játékos vehetett részt, s ehhez egy különleges 25 lapos, 5 fajta színből álló paklira volt szükség. Azonban ez a teória csak a 17. századig vezethető vissza. Megint mások a francia „poque” nevű játékot tartják a póker elődjének. A franciák, akik 1480 körül telepedtek le New Orleansban, gyakran játszották ezt a játékot, melynek része volt a blöffölés és a tétrakás is. Azonban találunk még utalásokat egy bizonyos német játékra, a „pochspiel”-re is. Ebben is megtalálható volt már a blöffölés motívuma, mégpedig akkor mikor a játékosoknak jelezniük kellet, hogy vajon passzolni, vagy folytatni akarják-e a játékot. Ekkor a játékosok az asztalra koppintottak és így szóltak: „Ich Poche”.
Néhányan még azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a póker hindu „pukka” szóból származik.

Egy másik lehetséges magyarázat szerint, alvilági körökből terjedt el a póker elnevezés, mint az egyik verziója a zsebtolvajok által használt „poke” (itt: erszény, zacskó) szónak. Olyan hamiskártyás gengszterek használhatták maguk között ezt a szót, akik a 20 kártyás hamisjátékot művelték, hogy a kiürítsék szerencsétlen ellenfeleik zsebeit. Végül már csak egy „r” betűt kellett hozzáadniuk ezeknek a kártyacápáknak, hogy póker legyen belőle. Az volt az alapötlet, hogy ha az áldozataik előtt poke helyett pókert mondanak, még azok sem fognak gyanítani semmit, akik egyébként jártasak az alvilági szlengben.

Akadnak olyanok is, akik úgy hiszik, hogy a „poke” a mindenki által ismert „hókuszpókusz” varázsszóból származik.
A pókerjáték paklija később 32 laposra bővült, a mai modern pakli pedig 52 lapos lett végül, ha nem számoljuk a két jokert.

A kártyajáték gyorsan terjedt szerte a világon. Itáliába és Spanyolországba a kereskedelmi útvonalakon, Egyiptomból érkezett a 14. század környékén. Kezdetben a legtöbb pakli 20 lapos volt. A Tarot pakli alapját már létező paklifajták képezték, úgy hogy a normál paklihoz 22 tromfot (adut) adtak. A Tarot kártya színei megegyeznek azzal, amelyet a korai itáliai és spanyol kártyában használtak: (Swords) Kard, (Batons/Clubs) Bot, (Cups) Serleg, (Coins) Érme. Ezek az ún. latin színek. A korai angol kártyában ezeket az elnevezéseket használták, de fokozatosan áttértek a mindenki számára ismerős pikk, treff, kőr és káró elnevezésekre, melyet a franciák kezdtek el használni 1480 körül.

A póker története az Egyesült Államokban már sokkal inkább nyomon követhető. A pókert először gőzhajók szállították az ország szívébe a Mississippin és az Ohio folyón, hogy az később szekéren és vonaton folytassa útját. Különféle változatai, mint például a stud, a draw, vagy a straight póker, nagy népszerűségre tettek szert a polgárháború ideje alatt. Európa akkor veszítette el végleg befolyását a póker fölött, mikor 1875-ben a joker lapokat használaton kívül helyezték.

Az 1930-as évekre már szinte mindenhol az 52 lapos paklit használták, majd írott formában is lefektették a póker szabályait, melyek következésképp egyre egységesebbek lettek. A Vadnyugat hamar ráérzett a játék ízére. A bárokban a Fárónál is nagyobb népszerűségnek örvendett, miután az éles eszű játékosok felismerték milyen gyorsan meg lehet gazdagodni belőle. A Vadnyugat legendájának, a rettenthetetlen hősök, a fegyverek, és a füstös szalonok mellett, szerves részévé vált a póker. Híven tükrözte e világ szellemét: az embernek mindig észnél kellett lennie, és azonnal megragadni a kínálkozó lehetőséget. Ez a játék, mint ahogyan a nyugati peremvidék sem tartogatott semmi jót annak, aki nem bízik magában. A játék gyakran összetűzésbe keveredett a törvénnyel is, de népszerűsége szakadatlan maradt.

1910-ben Nevada államban törvénytelennek nyilvánítottak a szerencsejátékot, azonban Kalifornia igazságügy minisztere kijelentette, hogy a draw póker tudáson alapuló játék, és mint olyanra a szerencsejáték szabályozás nem érvényes. Azonban a stud pókerben, érvelt tovább, pusztán a szerencsén múlik minden, így az törvénytelen. Természetesen a draw póker ettől még népszerűbb lett és kiemelkedett a többi játék közül. Nevada azonban nemsokára hátat fordított kezdeti politikáinak, és az USA egyetlen állama lett, amely engedélyezte a kaszinókat, mígnem 1978-ban Atlantic City csatlakozott hozzá.

Manapság a pókert szigorú törvényekben szabályozzák, ám ennek ellenére népszerűsége minden más kártyajátékénál nagyobb. Elmondható, hogy igazi sporttá nőtte ki magát, világszerte megrendezésre kerülő versenyekkel és tornákkal. Szinte az év minden hetében zajlik valahol a világban valamilyen pókerverseny.

Mára a pókernak több változata létezik, mint bármely más játéknak, szóhasználata, pedig beépült mindennapi beszédünkbe. Még egy arckifejezést is elneveztünk róla. Mint minden sportágban, úgy a pókerben is tartanak világbajnokságot, ahol a legnagyobb játékosok mérhetik össze tudásukat a 14 napos verseny alatt.

Akadnak ugyan sokkal kifizetődőbb játékok a pókernél, ám olyan egy sem akad, melyben a játékos személyisége és viselkedése ennyire meghatározó lenne – s ez lehet ellenállhatatlan vonzerejének kulcsa.