Mi az a három klasszikus hiba, amelyet az ideges, tapasztalatlan vagy egyszerűen rossz játékosok elkövetnek? Andrew NS Glazer pókerszakértő felfedi, hogy a tornák veszteseit miről lehet felismerni.

Ha észrevesz valakit, így játszani, vadássza le azonnal. És ha Ön játszik így - azonnal változtasson!

Nem kis részben a televíziós közvetítésnek köszönhetően, a pókerversenyek népszerűbbek, mint valaha. Azok a jó játékosok sem hagyhatják figyelmen kívül a versenyeket, akik idáig hasznot hozó névtelenségüket féltve kerülték ezeket az eseményeket. A hatalmas nyeremények és az egyéb előnyök, amelyek a szponzorációval járnak, túlságosan csábítóak.

Ha Ön egy tapasztalt játékos, akkor milyen hibákat várhat a nagy számban érkező kezdőktől, és mit tehet velük?

Nem vesszük észre, hogy valaki ragaszkodik a pothoz

Amióta az egyik barátom megemlítette ezt egy pár hónapja, azóta figyelem az ilyen szituációkat. Itt van egy példa egy online versenyről, ahol nemrég játszottam.

Osztó pozícióban és egyszínű A-J volt nálam. Az átlagosnál jobb lapok, de azért mégsem átütők. Jó játékosok ellen biztosan bajba kerülünk ilyen lapokkal, ugyanis ha van egy másik Ász is játékban, akkor jobb kicker lappal kiejtenek. Esélytelenebb a legtöbb párral szemben és két másik nem-párral szemben sem a legütőképesebb. Például, egyszínű A-J-nek nincs 2-szer nagyobb esélye egy nem egyszínű 8-7 ellen, még ha sokkal jobbnak is tűnik.

Mivel az osztó játékos sokszor próbálja ellopni a vakot - ehhez az A-J elég jónak tűnik - sokan fognak kevésbé jó lapokkal belemenni a játékba. 1.900 volt előttem és megemeltem a nagy vak 400-át 1.200-ra. A nagy vaknál lévő játékos megadta, talán azért, mert úgy gondolta, hogy van esély arra, hogy majd eldobom a lapjaimat, de 2.600-as potnál, engem elég nehéz rávenni, hogy akármilyen lapot eldobjak. A nagyvaknál lévő játékosnak 4-es párja volt.

Tartani a tétet kis párokkal az egyik legrosszabb, amit pókerben tehetünk, de szinte semmi esély sem volt arra, hogy eldobjam a lapjaimat, így kellett, hogy tegyen. Ráadásul, mivel egy olyan játékos volt, akit nem ismertem, így nem is feltételezhettem róla, hogy ismeri a "ragaszkodás a pothoz" jelentését: Feltettem az összes zsetonomat.

Amikor olyan lapjaink vannak, amik az emelésünkkel a pothoz kötnek, nyugodtan mehetünk all-int. Ha nyerünk, még többet nyerünk, és ha vesztenénk, nagyobb esély van arra, hogy az ellenfél bedobja a lapjait.

A pothoz képest kevés emelés

Ugyanezen a versenyen kicsit korábban ugyanilyen problémás lapokkal, egyszínű A-J-val, csak simán megadtam a tétet az osztópozícióban.

A jobbomon ülő játékos 30-ról 150-re emelte a tétet. Már elégszer játszottam vele, hogy tudjam, ez egy olyan ritka szituáció, amikor a megadás helyes az emeléssel vagy bedobással szemben. A nagy vak is játékban maradt.

Lejött a flop alacsony lapokkal, olyasmikkel mint 9-6-3. A nagy vak 30-at emelt, a jobbomon ülő játékos megadta. 525 volt a potban. 30-ért megnéztem még egy lapot. Egy kettes jött a turnnél, és a nagy vak újra 30-at emelt. A jobbomon ülő játékos bedobta a kártyáit. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lapokat tud elijeszteni egy 30-as emelés, és még annak ellenére sem dobtam el a lapjaimat, hogy elég nagy volt az esély rá, hogy megkopasztanak (vagy csapdába csalnak).

A riverre Q jött és újabb 30-as emelés. Őszintén, annak ellenére adtam meg a tétet, hogy 99,98%-ig biztos voltam benne, hogy vesztettem. 30-ért tudni akartam, hogy mit csinál a nagy vak, hátha még egyszer összekerülök vele. K-10-et terített le, és elámultam, amikor a zsetonok hozzám kerültek. Pusztán kíváncsiságból adtam meg a tétet. Nem a pot nagysága miatt. Csak tudni akartam.

Bevallom, megfordult a fejemben, hogy eldobom a lapjaimat, és a nagy vak nagyon olcsón ellophatta volna a potot, de a pot túl nagy volt ehhez a játékhoz. Tele voltam zsetonnal. 30 nem jelentett számomra semmit. Ha 100-zal emel, valószínűleg eldobtam volna a kártyáimat.

Mi ebből a tanulság? Ha rossz lapokkal próbáljuk ellopni a potot, akkor eléggé meg kell emelni a tétet, hogy a többi játékos ne tartson velünk, csak azért, információhoz jusson.

Hívás húzólapokkal

Az újoncok újra és újra elkövetik ezt a hibát. Ugyanezen a versenyen vagyunk és ez alkalommal nem A-J van nálam, bár elég hasonló: A-Q és 50 a nagy vak. Két játékos volt játékban és úgy döntöttem, hogy emelés nélkül nézem meg a flopot, arra számítva, hogy ennél a körnél nem leszek jó helyen.

A flopnál káró 5 - pikk 4 - káró Q jött le, elég gyenge, hacsak nem flös húzólapnak. A balomon ülő játékos elég agresszív volt és úgy számítottam, hogy növelni fogja a nyereményalapot. Passzoltam, és ahogy sejtettem, 100-zal emelt. A másik megadta és én kb. 1000-rel emeltem. Nem akartam olcsón adni a flöshúzó lapok kijátszását.

A bal oldalamon ülő játékos nagyon gyorsan megadta, azt gondoltam, hogy vagy ugyanolyan leosztása van vagy egy kisebb párja. A harmadik játékos kiszállt, és az ellenfelem egy káró K - káró 9 -et fordított fel, egy ász nélküli flös lehetőség. 550 volt a potban és 1000-t kellett betennie, hogy játékban maradjon.

Eléggé ésszerű volt azt hinnie, hogy a kárókon kívül más lapok is jók lehetnek neki, mint mondjuk a három király. Így 12 lap is jó lehet, ami kb. 46% nyerési esély. Bár ha csak félig blöfföltem potenciális ász flöshúzó lapokkal - ami elég valószínű -, nagyon rossz helyzetben volt.

Azt gyanítom, hogy ez a fickó nem is gondolt a királyokra, mint alternatívákra. Túlságosan izgatott volt a magas flöshúzó lapja miatt - ilyet már annyi játékosnál láttam. Az utolsó lapra várni, egyenlő a halállal a versenyeken. A limites játékoknál még rendben van, ahol hat ember is megnézi a flopot, de a versenyen megadni egy ilyen hívást a kiesést vonja maga után. Esély nincs arra, hogy nyerj: a leosztásodnak végig ki kell tartania és még nincs is semmid.

Természetesen az egy kétélű dolog, ha észrevesszük, hogy valaki olyan ellen játsszunk, aki nagyokat hív húzólapokkal. Talán nem is akarunk részt venni a játékban, ha nem akarjuk igazán az akciót. Viszont ha borzasztóan meg tudjuk emelni a tétet, akkor megéri a játékot. Ha igazán nagyot akarunk szakítani, akkor találnunk kell valakit, aki nem kettő, hanem egyetlen kártyára vár. A legjobb, ha a bal oldalunkon ül, és addig kell emelni, ameddig csak lehet.

Még ha a pot elég nagy lett volna ahhoz, hogy az ellenfelemnek jó legyen a pot esélye, versenyeknél akkor sem keressük az ilyen szituációkat. A zsetonokat túl nehéz újra felhalmozni, így csak egy gyenge játékos kockáztat.

Nehéz lehet elengedni a lapjainkat, ha számunkra kedvezőtlen flop jön. Ha elég nagyot hívunk ahhoz, hogy nagy eséllyel megnyerjük a licitet, akkor elgondolkodhatunk rajta. Húzólapokkal betenni az összes zsetonunkat vagy a zsetonunk nagy részét, csak kicsivel jobb, mint kis párokkal tartani a tétet. Ha hívunk a húzólapokkal csak akkor tegyünk, ha azok a legerősebb húzólapok, így elkerülhetőek a domináns szituációk, ahol 9/2 a vesztés esélye.

Nem vitatkoznák túl hevesen azzal, aki úgy érzi, hogy egy nagy tét megadása húzólapokkal, ráadásul ásszal, a legrosszabb játék a pókerben. A potesély csökkentő tényező lehet, ugyanis még ha az összes zsetonunkat kockáztatjuk, ha már négyen all-int mentek és ásszal flöst várunk (tudva azt, hogy legalább egy, de inkább több embernek van kézben tartott párja, ami azt jelenti, hogy az asztalon lévő kártyákkal azonos színű lapok nem jók nekünk), az ilyen játék lehet a helyes.

Ha reálisan nézzük, akkor ilyen szituációba nem kerülünk egy vagy kettőnél többször. A nagy tétes póker általában egy az egy elleni játéknál van, és amikor nem tudod újra kiegészíteni a zsetonjaidat, az egyszerű tartás egy olyan leosztással, ami még nincs is kész, általában gyászosan végződik.